📷 Follow SI-LA-GI on Facebook and Instagram

Anarchy. Utopia. Revolution.
Exhibition

Ludwig Museum, Budapest, 2014





🇭🇺 Magyar verzió az angol szöveg alatt. Görgessen lejjebb. ⬇️ 


Text in English :


At the exhibition titled "Anarchy. Utopia. Revolution.", one of the artists, SI-LA-GI, illegally repainted his own work to generate a dialogue about the relationship between art and revolution. According to the museum's director and the exhibition's curator, Julia Fabényi, the action is nothing but infantile vandalism. However, the modified work remained on the museum's walls and is still viewable until the exhibition's closure on January 11.


Since mid-October, the Ludwig Museum has been hosting the "Anarchy. Utopia. Revolution." exhibition, aiming to capture these phenomena within Central European art from the 1980s to the present.


The curator, Julia Fabényi – who is also the director of the Ludwig Museum – explores in her concept whether art can initiate social changes or merely reacts to them, according to the program text.


The largest room features works by Jörg Schlick, Martin Kippenberger, and Jonathan Meese, but the exhibition also includes early paintings by drMáriás – and SI-LA-GI's work titled "Apology," which was part of the Utopia section, envisioning the apology of nations.


During the exhibition, the artist made modifications to his artwork: on December 18, along with videographer István Jávor, SI-LA-GI (civil name Szabolcs Szilágyi) visited the exhibition and spray-painted the words UTOPIA and REVOLUTION on his work and its immediate surroundings, covering the wall and his own artwork with paint.


Since then, the work has been on display in this modified form.


JULIA FABÉNYI CONSIDERS THE ACTION SUPERFICIAL VANDALISM.

In response to our question, the curator and director said: "In contemporary visual arts, there are examples where the artist expresses institutional criticism through vandalism. Narcissistic self-expression is part of/demands the ensuing tabloid publicity. In the case of authentic action art, critics and professionals acknowledge this and consider it part of the work or creation. But this is only possible if the action is genuinely authentic, the artist has adequately articulated the problem and provided an answer."


It's unclear why, if Julia Fabényi considers the action vandalism, she still allows it on the museum walls as an artwork. The director commented: "SI-LA-GI's action, even in its unfortunate didacticism, reveals its superficiality. Of course, we did not choose to cover the work with action, and the artist's vandalistic procedure unfortunately damaged the work, making it shallower, but not to the extent that it warranted immediate removal."


SI-LA-GI published the documentation of the action on Facebook, accompanied by the following program text:


Since the text raises several questions, we reached out to SI-LA-GI to inquire about his action. According to the artist, the repainting action was partly a call to attention to the contradiction between the exhibition's theme, its spirit of implementation, and the exhibited works. "Artworks were presented that neither in content nor in source have any connection to the exhibition's theme."


THAT IS, ACCORDING TO SI-LA-GI, THE EXHIBITED WORKS AND THE MANNER OF THE EXHIBITION ARE NOT REVOLUTIONARY ENOUGH.

The artist also mentioned specific examples: Jörg Schlick's small non-figurative bronze sculptures and colorful panels, Hans Kupelwieser's powder-coated aluminum sculpture and photograms, and "a multitude of paintings by drMáriás filling an entire room."


SI-LA-GI articulated further criticism. He believes the concept suffers from fundamental flaws:

"The exhibition barely touches on cultural, sexual, and political revolutions or anarchy. Inexplicably, artists whose work essentially involves pushing the boundaries of freedom, sometimes with anarchist methods, such as StAuby, Mécs, or the Austrian actionists, are absent from the exhibition."


The artist believes his work and action "can be interpreted in multiple ways and contains propositions that go beyond criticizing the exhibition, from the relationship between utopia and revolution to the realization of individual freedom."


According to SI-LA-GI, the flawed concept of the exhibition avoids real problems, "presumably because the real issues extend beyond the boundaries of art. The expected outcome of the exhibition could have been a discourse on individual freedom, the freedom of art, the freedom of artists, or creative freedom, and their relationship to societal expectations and events, if Julia Fabényi approached the curatorial task and the original spirit of the exhibition action more openly and bravely."


However, SI-LA-GI appreciates Fabényi's attitude towards the repainting action because "although she does not like it, she accepts it, thus treating the illegally implemented work as part of the exhibition."


According to Julia Fabényi, the museum had no prior knowledge of the action. "When SI-LA-GI completed his action, he promptly left, and the colleagues immediately notified the security service. Since fortunately no other work was damaged, no further steps were necessary," said the director.


SI-LA-GI mentioned that he had expressed his critical opinion after the opening of the exhibition, which Fabényi "partially accepted," and after the repainting action, he sent a statement to the Ludwig Museum.


The action's video documentation was made illegally, as the museum did not grant permission for filming, and according to Fabényi, István Jávor was even asked not to record.


"IN 2014, SUCH A 'ACTION' IS NEITHER REVOLUTIONARY NOR ACTIONIST ATTITUDE, SIMPLY INFANTILE VANDALISM,"

claims Julia Fabényi. "SI-LA-GI is an artist whose works often contain interesting thoughts, which he applies intuitively, but unfortunately, the elaboration and artistic realization do not lead to deeper results," said the director of the Ludwig Museum about the artist whose work she selected for the exhibition.


The artwork remains the property of SI-LA-GI, and no compensation can be demanded from the insurer. "After the exhibition closes, he will receive it back in this form, and the museum will have to cover the costs of restoring the wall."


However, SI-LA-GI argues that nothing was senselessly destroyed, so we cannot speak of vandalism: "A powerful, beautiful creation has emerged, bringing intellectual and physical freshness, life, and thoughts into a dead exhibition space."





Text in Hungarian :


Az Anarchia. Utópia. Forradalom. című kiállítás egyik művésze, SI-LA-GI illegálisan átfestette saját művét, hogy párbeszédet generáljon művészet és forradalom kapcsolatáról. A múzeum igazgatója és a kiállítás kurátora, Fabényi Júlia szerint az akció nem más, mint infantilis vandalizmus, a módosított mű mégis fent maradt a múzeum falán, és jelenleg is megtekinthető, egészen a kiállítás január 11-i zárásáig.

Október közepe óta látható a Ludwig Múzeumban az Anarchia. Utópia. Forradalom. című kiállítás, amelynek az a célja, hogy a címben megfogalmazott jelenségeket a közép-európai művészet 80-as évektől máig tartó időszakában megragadja.


A kurátor, Fabényi Júlia – aki egyben a Ludwig Múzeum igazgatója is – koncepciója a programszöveg szerint azt vizsgálja, hogy képes-e a művészet társadalmi változások elindítására, vagy csupán reagál azokra.


A legnagyobb teremben Jörg Schlick, Martin Kippenberger és Jonathan Mees munkáit állították ki, de a tárlaton helyet kaptak drMáriás korai képei – illetve SI-LA-GI Bocsánatkérés című munkája, amely az Utópia fejezet részét képezte, és a nemzetek bocsánatkérését vizionálta.


A művész a kiállítás ideje alatt módosítást hajtott végre saját műalkotásán: december 18-án a videodokumentációt végző Jávor Istvánnal együtt SI-LA-GI (polgári nevén Szilágyi Szabolcs) meglátogatta a kiállítást, és saját művére, illetve közvetlen környezetére festékszóróval felírta az UTOPIA és REVOLUTION szavakat. Összefújta festékkel a falat és saját műalkotását.


Azóta a mű ebben a módosított formájában látható a kiállításon.


FABÉNYI JÚLIA FELSZÍNES VANDALIZMUSNAK TARTJA AZ AKCIÓT.

A kurátor és igazgató kérdésünkre elmondta: „A kortárs képzőművészetben léteznek példák arra, hogy a művész intézményi kritikáját vandalizmus formájában fejezi ki. A narcisztikus önkifejezés része/igénye az azt követő bulvárhírverés. A hiteles akcióművészet esetén ezt a kritikusok, szakemberek tudomásul veszik, és a mű vagy alkotás részeként tekintik. De csakis akkor lehetséges, ha az akció tényleg hiteles, a művész megfelelően fogalmazta meg a problémát és adott rá választ.”


Nem világos, hogy ha Fabényi Júlia vandalizmusnak tartja az akciót, miért hagyja mégis a múzeum falain, mint műalkotást. Az igazgató erről azt mondta: „SI-LA-GI akciója a maga szerencsétlen didaktikájában is árulkodó a felszínességét illetően. Természetesen mi nem akcióval választottuk be a művet, és a művész vandalista eljárásával a mű szerencsétlen módon károsult, sekélyesebb lett, de nem annyira, hogy indokolta volna az azonnali eltávolítását.”


SI-LA-GI az akció dokumentációját közzétette a Facebookon, amihez az alábbi programszöveget mellékelte:


Mivel a szöveg több kérdést is felvet, megkerestük SI-LA-GI-t, hogy az akciójáról érdeklődjünk. A művész szerint az átfestéses akció egyrészt figyelemfelhívás a kiállítás témája és a megvalósítás szellemisége, valamint a kiállított munkák közötti ellentmondásra. „Olyan alkotások kerültek bemutatásra, amelyeknek sem tartalma, sem forrása semmilyen formában sem kapcsolódik a kiállítás tematikájához.”


VAGYIS SI-LA-GI SZERINT A KIÁLLÍTOTT MŰVEK ÉS A KIÁLLÍTÁS MÓDJA NEM ELÉG FORRADALMI.

A művész konkrét példákat is említett: Jörg Schlick kisméretű nonfiguratív bronzszobrait és színes tábláit, Hans Kupelwieser porszórt alumíniumszobrát és fotogramját, illetve “drMáriás egy egész termet megtöltő festményeinek sokaságát”.


SI-LA-GI további kritikát is megfogalmazott. Szerinte a koncepció alapvető hiányosságokkal küzd:

„A kiállítás még felületesen sem foglalkozik kulturális, szexuális és politikai forradalmakkal vagy az anarchiával. Érthetetlen módon nincsenek jelen a kiállításon olyan művészek, akik munkásságának lényegi részét képezi a szabadság határainak, akár anarchista eszközökkel történő tágítása, például StAuby, Mécs vagy az osztrák akcionisták.”


A művész szerint alkotása és akciója „többféleképpen továbbgondolható, valamint a kiállítás kritikáján túlmutató felvetéseket is tartalmaz, az utópia és a forradalom egymáshoz való viszonyától kezdve az egyéni szabadság megvalósításáig”.


SI-LA-GI szerint a kiállítás elhibázott koncepciója megkerüli a valós problémákat, „feltehetően azért is, mert a valódi problémák túlmutatnak a művészet határain. Az egyéni szabadság, a művészet szabadsága, a művészek szabadsága vagy az alkotói szabadság, illetve a társadalmi elvarásokhoz és történésékhez való viszonyulásról szóló diskurzus lehetett volna az elvárható eredménye a kiállításnak, amennyiben Fabényi Júlia nyitottabban és bátrabban áll a kurátori feladathoz, illetve a kiállítás eredendő szellemiségének jegyében készült akciómhoz.”


Ugyanakkor SI-LA-GI értékeli Fabényi viszonyulását az átfestéses akcióhoz, mert „bár nem kedveli, mégis elfogadja, így a kiállítás részeként kezeli az illegálisan megvalósított munkát”.


Az akcióról Fabényi Júlia elmondása szerint a múzeumnak nem volt előzetes tudomása. „Amikor SI-LA-GI befejezte az akcióját, sürgősen távozott, a kollégák haladéktalanul értesítették a biztonsági szolgálatot. Mivel szerencsés módon más mű nem sérült, nem volt szükséges további lépéseket tenni” – mondta az igazgató.


SI-LA-GI elmondta, hogy már a kiállítás megnyitója után hangot adott kritikai véleményének, amit Fabényi „részben elfogadott”, az átfestéses akció után pedig közleményt küldött a Ludwig Múzeumnak.


Az akció videodokumentációja illegálisan készült, hiszen a múzeum nem adott engedélyt a mozgóképkészítésre, ráadásul Fabényi beszámolója szerint fel is szólították arra Jávor Istvánt, hogy ne videózzon.


„2014-BEN EGY ILYEN TÍPUSÚ ‘AKCIÓ’ SE NEM FORRADALMI, SE NEM AKCIONISTA ATTITŰD, EGYSZERŰEN INFANTILIS VANDALIZMUS”

– állítja Fabényi Júlia. “SI-LA-GI az a művész, akinek műveiben gyakran felbukkannak érdekes gondolatok, ezt intuitíve alkalmazza, de sajnos utána a kifejtés és képzőművészeti megvalósítása nem vezet mélyebb eredményre” – mondta a Ludwig Múzeum igazgatója arról a művészről, akinek művét ő válogatta be a kiállításra.


A műtárgy egyébként SI-LA-GI tulajdona, a biztosítótól erre kártérítés nem követelhető. „A kiállítás zárását követően ebben a formában kapja vissza, illetve a múzeum részéről a fal helyreállításának felmerülő költségeit meg kell térítenie.”


SI-LA-GI szerint viszont nem lett semmi értelmetlen módon tönkretéve, ezért nem is beszélhetünk vandalizmusról: „Egy erőteljes, szép alkotás keletkezett, amely szellemi és fizikai frissességet, életet és gondolatokat visz egy halott kiállítótérbe.”